Életízesítős

Uccuneki, tegyétek színessé az ételeteket, mert az jó :)

Más megvilágításban

Nem feltétlenül kell magyarázat, csak hogy világos legyen :P

(.....)

- ..... .... . ........-így a pantomimes.

- ........ .......... .......-válaszolt a hal.

Ezen mindketten jót nevettek.

3D-ben:


És 2-ben:

Feltörekvő fiatalság

Alsó vagy felső, egyremegy (?)

Néha tényleg csak szerencse kérdése az egész...
(De egy kis taktikázás azért segíthet :P)

Látók

- Napi egyszer, az esti étkezés előtt vegyen be ebből egyet bő folyadékkal.- kommentálta az orvos, amit a receptre firkantott.
(Állítólag ettől a kapszulától majd elmúlik a paranoiám.)

Vacsora előtt bőséges folyadékkal vettem be minden este egy kapszulát. Betartva az utasítást, remélve, hogy hamarosan nem érzem majd, hogy feltűnő vagyok.
Egy héten át nem történt változás, ugyanúgy az arcomba bámultak az emberek. Némelyeknek ugrált a tekintetük rajtam, másoknak egy helyen szorult. De egy közös volt bennük: megnéztek. Nem tudom, mit láthattak bennem...

A múlt szombaton azonban valami érdekes történt...

A nap olyan szúrósan forrón sütött, hogy még a nudlisták sem merték elővenni a nudlijukat...
A lépések megpuhultak a ragacsos szurokban, és megnyúlt körülöttünk az idő...
Kitágultak a terek és az erek...
A pupillák pulzáltak, az ég-föld kontúr hullámzott.
A szemöldökünk a szemünkre folyt, és úgy egyáltalán: olyanná vált az arcunk, mintha egy általános iskolás gyurmafilmhez készült volna.

Muszáj volt aznap is kimennem a boltba, mert elfogyott a tej. Útközben sokan jöttek velem szembe, de csak akkor néztek rám, amikor véletlenül nekem ütközött némelyik. Akkor meglepetten felpillantottak, de nem kértek bocsánatot, csak zavartan tovább mentek. Néhányan megtorpantak, és közelebb jöttek, és úgy hajoltak felém, olyan bizalmasan, mintha belém akarnának látni...
Az érdekesebb mégsem ez volt számomra, hanem az, hogy amint érdeklődve közeledtek felém, nem frusztrált, nem bosszantott, nem akartam megkérdezni a miértet. Csak álltam velük szemben, és nyugodt érdeklődéssel hagytam, hogy keressenek bennem.

Amikor hazaértem, elővettem a betegtájékoztatót. Ezúttal figyelmesen elolvastam a múltkor csak sebtiben átfutott részeket is. Az összetevők között megláttam a homokszemcséket.
És már értettem: ezen a megmagyarázhatatlanul forró szombaton észrevétlenül váltam üveggé. Szerencsére nem egyszerűen csak átlátszóvá, hanem akadnak most rajtam sokdioptriás részek is. Ezeken a területeken kicsit torzítok, de nem vészes. vannak homályosabb területek, de ha jól figyel az ember, látja, ami érdekli.

Vannak, akik egyszerűen átnéznek rajtam.

Mások azt a részemet veszik észre, ami nagyít vagy kicsinyít, vagy -mindegy, hogyan- valahogyan torzít.

Megint mások magukat fedezik fel bennem a váratlan találkozáskor, amint meglátják a tükörképüket.

És érdekli őket. Milyenek ők a tükörben, és milyenek az ők felnagyítva, vagy kicsit eltorzítva.

Én pedig hagyom, hogy lássanak rajtam keresztül.