Szendvics dia

Végy egy diakeretet. Méretre vágott, átlátszó műanyag lapra nyomkodj ragasztót, festéket, komponálj bele mindent, ami a kezed ügyébe kerül. Aztán fedd le egy másik műanyag lappal ezt az egészet, tedd a keretbe.
Ha megszáradt, vetítsd a falra. Vagy a lábadra. Vagy bárhová. Jó lesz :)

Paparazzi-fotók

A széplelkű mókusról, aki nem csak csodálója, hanem fogyasztója is a mandulafa virágainak:

 És az édesszájú rágcsálótársáról:

Paulip becsavarodik

Becsavarodás kattintásra

Mumushka

A mi mumusunk rossz álmokat eszik. Ilyennek találtam ki őt, mert így mindenki jól jár.

Nyak ékszerekkel

Nyak tűzzománc medállal:

 Nyak gyöngy karkötővel:

Mütyűrös doboz

Mütyűrös doboz. Mert az kell.

A kékfestősdiről dióhéjban

Pár éve a pápai kékfestő múzeumban jártunk, és kipróbáltuk, hogy is megy ez: 

A kiválasztott minta gátlószeres nyomódúccal kerül a szövetre. 

Ahol a fedőanyag (a pap) érintkezett a felülettel, ott a festék (az indigó) nem fogja majd be.

A festőmedencében lévő indigó elsőre nem túl bizalomgerjesztő… De aggodalomra semmi ok! ;)

Mielőtt a szép, tiszta szövet az indigóba mártózna, a folyadék tetejéről el lehet távolítani a rajta keletkezett sűrű trutyit egy trutyileszedő eszközzel, és begyűjteni egy vödörbe.

A szövet ráfra erősítve indul az indigóba, csigaszerkezet segítségével.

Miután a textil teljesen elmerült, kap némi időt beszíneződni.

Egy kicsit lehet levegőzni, aztán irány vissza a kék lébe sötétedni. 

Minél többször kerül a szövet az indigóba, annál sötétebb lesz a színe.

A sósavas-kénsavas oldat lemarja a fedőanyagot, ami eddig „védte” a textilt az indigó kékjétől.

A tiszta vizes öblítés után jöhet a száradás. 

És tádáám:

A kész alkotást egyszer még kimostam, és egy táskát díszítettem vele. 

( A színe már megváltozott azóta: 1 éves használat után így néz ki.)

Régi és új

Tegnap beszereztem egy adag bőrt. Így végre fel tudtam használni egy régebbi tűzzománc díszítőelemet, ami ezidáig csak várt és várt a megfelelő kiegészítőre.

A kaktusz esete a fényképezőgéppel

Életmódváltás

Konyhatündérből sárlány (avagy irány a természet)

Kulináris rész (mert ez manapság divatos)

Volt itthon egy kis marcipán, meg némi matcha por. Aztán ezek mutálódtak...

Új tacsi

Már régóta szerettem volna tacsit, úgyhogy tegnap ezt is kipipáltam.

Nos.

Az elmúlt másfél évben is történtek ám dolgok, csak nem kerültek fel ide. Nademajdmost pótolgatok:

Válasz: út

Pipafüstárus, tevepatanyom(kodó), szájtátó lufipöffesztő, zöldből kéket kivonó matematikus, bozótrendező, bölcsészkargipszelő, hentesverejték-letörlő kisasszony, seprűnyélhegyező, tű a szénakazalban, légy a levesben, csomó a kákán...
Vagy...

Mi legyek, ha... Nagy legyek?

Csütörtök. A péntek előtt, a szerda után. Semmi különös.

Akárhogyis... Elhalványul a hétköznapokban a színházi kellékes. Csak akkor látszik néha, amikor a primadonna ásványvize nem megfelelő hőmérsékletűen került az öltözőbe.

Akkor élénkebb piros lesz, de elcsitul a szín. Csak álmában parázslik kicsit. Éppen csak annyira, hogy égesse az ágy. De reggelre az is kihűl.

Felcinkézték a fánkat

/Szólt a hang. És valóban :) /

Ünnepek...

Konyhatündér

A tegnap reggel is ugyanúgy kezdődött, ahogyan mindegyik.
Félálomban a konyhába csoszogtam, és kinyitottam a hűtőajtót, hogy kivegyem a tejet a reggeli roppancshoz.

A polcon -a tejföl és az erjedő banán mellett- üldögélt lila overáljában a hűvös tekintetű konyhatündérem. Kapucnija a szemöldökére borult, de még így is kivehető volt a morcos arckifejezése. Karjait szorosan egymásba fonva, törökülésben olybá tűnt, mint egy duzzogó, prémes kisállat.

Az északi oldalra ült, hogy közelebb legyen a sarki fényhez, amiről nemrégiben olvasott egy képes könyvben.
A tojások és joghurtok néha hallhatták, ahogy a tündérem mellkasában kalimpál a kis szerkezet, mint egy megmenekült pocoknak, amikor álmodozásai közepette életjelet hallott kintről, és azt képzelte, MOST fog végre ráömleni a színáradat, hogy körbevegye, és eltöltse vidámsággal.

Ám a színködkeringő helyett csak a konyha fényei szűrődtek be felülről, amikor este résnyire nyitottam az ajtót, de aztán meggondoltam magam, mégsem kívántam a rántott húst.

Az apró szerkezet csitulni kezdett az overál alatt, a bizsergés lassan szétáradt a testében, az ujjain keresztül ki a hideg rácsokba.

Eleinte még lelkesen emelte fel tekintetét, de ma reggelre már csak a szeme sarkából nézett kifelé, majd rám, hogy érezze a részvétet.
Ilyenkor -látva, hogy átérzem a csalódottságát- megenyhült, és morcossága levert szomorúságba csapott.

Nem nézett rám többet, lesütötte a szemét... Én is ugyanezt tettem, majd csendben becsuktam az ajtót.

Megreggeliztem, felöltöztem, kinyitottam a lakás ajtaját. Ugyanaz a kép fogadott, mint már évek óta minden reggel. Semmi új, semmi vágykeltő, semmi mosolyogtató...

Este a hűtőt kinyitva konyhatündéremnek hűlt helyét találtam. Azon egy sajtpapírt, "minden jót" felirattal.

Kétéltűek

A másik élet vajon milyen?

Életízesítős

Uccuneki, tegyétek színessé az ételeteket, mert az jó :)

Más megvilágításban

Nem feltétlenül kell magyarázat, csak hogy világos legyen :P

(.....)

- ..... .... . ........-így a pantomimes.

- ........ .......... .......-válaszolt a hal.

Ezen mindketten jót nevettek.

3D-ben:


És 2-ben:

Feltörekvő fiatalság

Alsó vagy felső, egyremegy (?)

Néha tényleg csak szerencse kérdése az egész...
(De egy kis taktikázás azért segíthet :P)

Látók

- Napi egyszer, az esti étkezés előtt vegyen be ebből egyet bő folyadékkal.- kommentálta az orvos, amit a receptre firkantott.
(Állítólag ettől a kapszulától majd elmúlik a paranoiám.)

Vacsora előtt bőséges folyadékkal vettem be minden este egy kapszulát. Betartva az utasítást, remélve, hogy hamarosan nem érzem majd, hogy feltűnő vagyok.
Egy héten át nem történt változás, ugyanúgy az arcomba bámultak az emberek. Némelyeknek ugrált a tekintetük rajtam, másoknak egy helyen szorult. De egy közös volt bennük: megnéztek. Nem tudom, mit láthattak bennem...

A múlt szombaton azonban valami érdekes történt...

A nap olyan szúrósan forrón sütött, hogy még a nudlisták sem merték elővenni a nudlijukat...
A lépések megpuhultak a ragacsos szurokban, és megnyúlt körülöttünk az idő...
Kitágultak a terek és az erek...
A pupillák pulzáltak, az ég-föld kontúr hullámzott.
A szemöldökünk a szemünkre folyt, és úgy egyáltalán: olyanná vált az arcunk, mintha egy általános iskolás gyurmafilmhez készült volna.

Muszáj volt aznap is kimennem a boltba, mert elfogyott a tej. Útközben sokan jöttek velem szembe, de csak akkor néztek rám, amikor véletlenül nekem ütközött némelyik. Akkor meglepetten felpillantottak, de nem kértek bocsánatot, csak zavartan tovább mentek. Néhányan megtorpantak, és közelebb jöttek, és úgy hajoltak felém, olyan bizalmasan, mintha belém akarnának látni...
Az érdekesebb mégsem ez volt számomra, hanem az, hogy amint érdeklődve közeledtek felém, nem frusztrált, nem bosszantott, nem akartam megkérdezni a miértet. Csak álltam velük szemben, és nyugodt érdeklődéssel hagytam, hogy keressenek bennem.

Amikor hazaértem, elővettem a betegtájékoztatót. Ezúttal figyelmesen elolvastam a múltkor csak sebtiben átfutott részeket is. Az összetevők között megláttam a homokszemcséket.
És már értettem: ezen a megmagyarázhatatlanul forró szombaton észrevétlenül váltam üveggé. Szerencsére nem egyszerűen csak átlátszóvá, hanem akadnak most rajtam sokdioptriás részek is. Ezeken a területeken kicsit torzítok, de nem vészes. vannak homályosabb területek, de ha jól figyel az ember, látja, ami érdekli.

Vannak, akik egyszerűen átnéznek rajtam.

Mások azt a részemet veszik észre, ami nagyít vagy kicsinyít, vagy -mindegy, hogyan- valahogyan torzít.

Megint mások magukat fedezik fel bennem a váratlan találkozáskor, amint meglátják a tükörképüket.

És érdekli őket. Milyenek ők a tükörben, és milyenek az ők felnagyítva, vagy kicsit eltorzítva.

Én pedig hagyom, hogy lássanak rajtam keresztül.

Kukucs :)

Lehet, hogy felébred kicsit ez a blog, és kidugja a paplan alól a lábát, hogy megmutassa magát megint. Lehet, hogy csak egy pofavizit erejéig, de az is megeshet, hogy kicsit tovább nyújtózik majd az ablak előtt.
Lehet, hogy fotókat is mutat majd. Mert vannak a takaró alatt olyanok is neki. Hát miért ne húzhatná elő őket?